A szentestéhez, azaz december 24-e estéjéhez számtalan hagyomány és szokás kötődik. Ezeknek egy részét manapság már nem tartjuk, de sokat nem is ismerünk közülük. Pedig számtalan érdekes, kedves és hangulatos szokás is tartozik ehhez a naphoz, ebből mutatunk most be három érdekes hagyományt.
A betlehemezés
A betlehemezés az egyik legismertebb karácsonyi népszokás. A hagyomány szerint a betlehemi pásztoroknak öltözött gyerekek 24-e délutánján egymás után kopogtattak be a házak ajtaján és adták elő énekkel, tánccal kísért pásztorjátékukat. A játék fő eleme a három pásztor közötti tréfás párbeszéd volt, fő kelléke pedig a betlehemi jászol.
A pásztorjáték szereplői a kis templomot hordozó két angyal és a három pásztor volt, ami egyes vidékeken kiegészült a többi szereplővel. A Jézus születéséről szóló bibliai történet előadása után a betlehemezők átadták a jókívánságaikat, a háziak pedig megvendégelték őket.
A karácsonyi asztal
Karácsony vigíliáján, azaz előestéjén fontos szerepe volt a megterített asztalnak is. Az asztalra tett tárgyak és ételek mind a következő év jó termését és a bőséget hivatottak biztosítani.
Az asztalra helyezett kenyér csak egész lehetett, hogy a következő esztendőben legyen kenyere a családnak. De fontos volt az is, mi kerül az asztal alá: ha széna és szalma, azt később az állatok alá helyezték, hogy egészségesek maradjanak. De volt hogy szerszámok kerültek ide, bízva abban, hogy hatékonyak és hasznosak lesznek a következő évben is. A magok és a termények karácsonyi asztal alá helyezésével pedig a bő termést igyekeztek biztosítani.
Az ételeknek és az elfogyasztás módjának is fontos szerepe volt. A család összetartása érdekében a családfő szétvágott egy almát annyi felé, ahányan az asztalnál ültek. A dió az egészségért felelt, pénzbőségben reménykedve pedig hüvelyeseket, halat, tököt fogyasztottak.
A karácsonyi vacsora morzsáit azonban nem söpörték az asztal alá. Összegyűjtötték, hogy később rontás és betegség ellen használják, vagy a gyümölcsfák alá szórják a jó termés érdekében.
A víz
Ezen az éjszakán úgy gondolták, hogy a víznek gyógyító hatása és varázsereje van. Ahhoz, hogy egészséget nyerjenek a ház lakói, a mosdóvízbe almát és pénzt dobtak, ezzel is erősítve a gyógyító hatását.
Az éjféli miséről hazatérve pedig frissen húzták a kútról az ún. aranyos vizet. Úgy tartották, hogy ebben fürösztötték meg az újszülött Jézust, így az áldását remélve és bízva abban, hogy a következő év is egészségben telik, ezt itta és ebben mosakodott meg az egész család.